XXXII. OTDK Állam- és Jogtudományi Szekció 2015. március 31. - április 2.

Szűkítés



Minden Címke 2

Rektori interjú

Rektor

Tisztelt Olvasó! A XXXII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Állam- és Jogtudományi Szekciójának közeledtével szeretnénk bemutatni Önöknek egyetemünk rektorának Prof. Dr. Patyi Andrásnak a versenyhez kapcsolódó gondolatait, tapasztalatait, élményeit és tolmácsolni a versenyzőknek szánt tanácsait.

Egyetemünket az a megtiszteltetés érte, hogy 2015-ben a Ludovika Campus ad helyet a XXXII. OTDK Állam- és Jogtudományi Szekciójának. Ön szerint milyen helye, szerepe, jelentősége van a tudományos diákköri tevékenységnek az egyetemi képzésben?

Az országos diákköri konferencia 10 egyetemi kar részvételével zajló állam- és jogtudományi szekciójának megrendezése nem csupán megtiszteltetés, hanem főleg munka, hiszen egy rendkívül nagy szervezőmunkát igénylő és költséges rendezvényről van szó. Az OTDK szervezésének ezen kívül – az Országos Tudományos Diákköri Tanács által meghatározott – szigorú protokollja van, aminek célja az, hogy a verseny tisztességes, fair legyen: valamennyi résztvevő intézmény, versenyző, opponens, zsűri elnök, zsűritag, felkészítő és kísérő tanár egy színvonalas és tiszta megmérettetésen vegyen részt. Ezért is nemcsak a rendező intézmény belátásán múlik, hogy pontosan milyen lesz a verseny. Természetesen a kísérő programokat mi szervezzük, de magát a konferenciát az országosan egységes előírásoknak és sztenderdeknek megfelelően kell megtartani.

A tudományos diákköri tevékenységnek az egyetemi képzésben meghatározó szerepe van, illetve meghatározó szerepe kell, hogy legyen. Ez nemcsak a jogászképzésre igaz. A magyar jogászképzésről ugyanis tudni kell, hogy az egyciklusú, 5 éves osztatlan mesterképzésen túl, a törvény erejénél fogva nagyon hosszú ideje doktori címmel elismert egyetemi végzettséget nyújt. A képzés államvizsga-sorozattal záródik, melyet megelőz a szakdolgozat önálló – külön az államvizsgáktól, záróvizsgától – történő védése. A jogászképzésnél ebből következően nagyon fontos a tudományos képességnek a támogatása, hiszen az alapvégzettségben is vissza kell igazolni az önálló szakmai, tudományos munka végzésére való képességet. Ez a tulajdonság nagyon fontos az osztott képzésekben is, de természetesen a diákköri tevékenység megszervezését egészen máshogy lehet megvalósítani egy 3 vagy 4 éves BA, BSc vagy a még ennél is rövidebb Ma, MSc képzések során. Mindezektől függetlenül kiemelt szerepe és jelentősége van a tudományos diákköröknek, mert egyrészt ez a tehetséges fiatalok gondozásának, a tehetség kifejlesztésének egy sajátosan magyar módszere, másrészt olyan tevékenység, amely az átlagos, a szakmához amúgy megfelelő képességekkel rendelkezőknek is adhat többletet; harmadrészt pedig a kötelező tananyag elsajátítását olyan mértékben támogatja, amire más rendszer vagy más módszer nem, vagy csak nehezen képes.

Egyetemünk két kara nem jogi karként vesz részt az Állam- és Jogtudományi Szekcióban. Az NKE és a Közigazgatás-tudományi Kar speciális helyzete, adottságai milyen új, más jellegű hozzáadott értékkel gazdagíthatják a versenyt szervezőként?

Nem idén vesz részt először az egykori Államigazgatási Főiskola utódaként működő Ménesi úti Kar, és nem most vesz részt először a Rendészettudományi Kar az OTDK-n, hanem ezek az intézmények évtizedek óta hagyományos résztvevői az állam- és jogtudományi szekciónak, a KTK korábban rendezett is már. Ennek a szekciónak az elnevezése is kettős tartalommal bír: hiszen egyszerre államtudományi és jogtudományi. Alapvetően az államtudományi tagozatokban indulhatunk eredménnyel, de úgy gondolom, hogy nem kell szerénykednünk a hagyományos jogtudományi tagozatok: a büntetőjog vagy az alkotmányjog területén sem. A jogelőd intézményeinknek a meghívása, és ebbe a szekcióba sorolása is azt a rendkívül szoros összetartozást mutatta vagy mutatja, amellyel a magyar jogászképzés illetve a közvetlenül az állami karrierpályákra történő közigazgatási szakemberképzés, rendészeti-, rendvédelmi tisztképzés egymáshoz kapcsolódik. Azzal, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kara rendezi most a konferenciát, kissé kidomboríthatja a kettős jellegén belül az államtudományi ágát. Valójában azonban a verseny konkrét jellegét, a tagozatok számát, nevét és arányát a jelentkező dolgozatoknak az összetétele határozza meg: mondhatjuk azt is, hogy az intézmények által már zsűrizett és nevezett dolgozatoknak a versenyét kell megrendezni, nem pedig a rendező Kar egyéni intézményi szempontjai szerint valamilyen színt adni ennek a versenynek.


Ön nem csupán most a XXXII. OTDK Állam- és Jogtudományi Szekcióját szervező intézmény vezetőjeként került kapcsolatba a tudományos diákkörök munkájával. A nagysikerű, Győrben megrendezett XXVII. OTDK Állam- és Jogtudományi Szekció is az Ön nevéhez kötődik. Milyen korábbi tapasztalatokkal készül a mostani rendezvényre?

A 10 évvel ezelőtti, 2005. évi OTDK-hoz képest teljesen eltérő a pozícióm. A győri versenynek az ügyvezető elnöke voltam, és természetesen személyesen is sokat dolgoztam rajta, hogy a rendezvény sikeres legyen. A sikert azonban soha nem szabad kisajátítani, hiszen ki kell emelni társelnökként Dr. Papp Imre akkori egyetemi adjunktus, helyettes államtitkár szerepét, illetve az ügyvezető titkár, Dr. Sulyok Gábor akkor egyetemi adjunktus, ma már habilitált egyetemi docens támogatását. Közreműködtek és hozzájárultak a rendezvényhez a hallgatói támogatók, a Széchenyi István Egyetem Rektori Hivatala, a Gazdasági és Műszaki Főigazgatósága, így azt mondhatjuk, hogy ez a fiatal győri Universitas össz-egyetemi sikere volt. Érdekesség, hogy az volt az első olyan OTDK, amely nagymértékben vonta be az alkotmánybírákat az egyes zsűrik munkájába, köztük az Alkotmánybíróság akkori elnökét Dr. Holló Andrást is. Annak idején országos hír volt, hogy az OTDK versenynapján nem tudott ülésezni az Alkotmánybíróság, mert több alkotmánybíró Győrben zsűrizett. Egyetemi szinten pedig azért volt nagy tétje a rendezvénynek, mert akkor még Győrben a közgazdász képzéssel közös Jog- és Gazdaságtudományi Kar működött, így nagyon fontos volt, hogy az egyetem a társkarok, a társintézmények felé fel tudja mutatni azt: nemcsak magas színvonalú jogászképzést nyújt, hanem a tehetséggondozásban, azaz a diákköri munkában is jó, és egyébként képes arra, hogy megszervezzen, egy majdnem ezer főt mozgató rendezvényt is. Most viszont az intézmény rektora vagyok, nekem azt a pénzügyi és szervezési hátteret kell biztosítani, amely az OTDK megrendezését sikeressé teheti. A szervezésben közvetlenül nem veszek és nem is vehetek részt, ez nem a rektor feladata. Nemcsak azért, mert a rendező a Közigazgatás-tudományi Kar, hanem egy szigorúan felépített és kiosztott szereprend működik az OTDK-ban - az ügyvezető elnök, a titkár, illetve a Kar felelőssége a szervezés –, de úgy érzem, hogy a logisztikai, pénzügyi és elvi szakmai háttér megteremtése az én feladatom. Természetesen ilyenkor el kell látni - egyáltalán nem terhes - protokollfeladatokat is: nagyon sok olyan egyetemi tanártársam, rektorok, dékánok, kollegák érkeznek majd ide, akikkel nagyon szívesen találkozom. 1994 óta dolgozom a jogászképzésben, sok kollégával voltam, vagyok kapcsolatban, így nagy öröm velük találkozni, még akkor is, ha ennek a találkozásnak van egy kis tétje, hiszen ez végül is egy verseny.


Egy 1000 fős rendezvényre készülünk, amely csak a résztvevők számát tekintve is komoly munka. A szervezési feladatok közül melyiket tartja a legnagyobb kihívásnak?

A legnagyobb kihívás egyértelműen az, hogy színvonalas és a versenyzőknek egy tartós és nyilván pozitív élményt biztosító fair versenyt rendezzünk. Számomra nem az a legfontosabb, hogy például jó lesz-e az előzenekar az esti koncerten, vagy finom a szendvics a büfében. Mivel a jövő jogász-, közigazgatási- és rendészeti szakember-generációja van a kezünkben, itt olyan fiatalok versenyeznek majd, akik később talán bírók, osztályvezetők vagy rendőr, esetleg pénzügyőr tisztek lesznek. Nagyon fontos éppen ezért, hogy a felsőoktatási életük során olyan élménnyel gazdagodjanak, amely akkor is pozitív nyomot hagy majd bennük, ha esetleg nem ők győznek. Mert azt mondhatják, hogy objektív volt a pontozás, korrekt volt a zsűrizés, nem érte őket semmilyen méltánytalanság és a hangulat, a versenyen kívüli program is jó volt.


Milyen élményei, tapasztalatai voltak hallgatóként, majd oktatóként az egyetemi TDK-hoz és az OTDK-hoz kapcsolódóan? Volt olyan verseny, konferencia, amelyre a legszívesebben emlékszik vissza?

1991-ben versenyeztem az OTDK-n, akkor a Jogtörténeti Tagozatban 2. helyezést értem el. Bennem akkor is megfogalmazódott egy kérdés és ma is feltehető, hogy vajon egyforma eséllyel versenyez-e egy harmadéves joghallgató és egy akkor már végzett doctor juris, aki a szakdolgozatát mutatja be. Ő nemcsak két év előnnyel rendelkezik, hanem ez azt is jelenti, hogy egy már megvédett, megmérettetett dolgozattal indul. Azóta egyébként a szabályok (és a jogászképzés rendje is) már változtak. Csak 2005-ben kapcsolódtam be újra az OTDK munkájába. Ezt követően felkészítő tanárként, konzulensként vettem részt, illetve 2011-ben, a XXX. OTDK-n, Pécsett zsűriztem is. Szép emlékeim vannak, és az előző, szegedi OTDK-t is nagyon színvonalas rendezvénynek tartottam. Minden rendező kiemelten figyel arra, hogy korrekt és jó verseny folyjék a tagozatokban. A verseny igazából egy nap alatt lezajlik. Korábban volt arra is példa, hogy egyes tagozatok működése áthúzódott a következő napra. Mi ezt annak idején Győrben tudtuk először úgy megszervezni, hogy feszes időbeosztást készítettünk: a zsűri kiemelten felelt azért, hogy minden versenyzőnek, bírálónak, opponensnek ugyanannyi ideje legyen, így minden vita ugyanannyi ideig tartson. Ez az esélyegyenlőségnek a térbeli és fizikai hátterét is jelenti. Azt tudom mondani minden OTDK-ra szívesen emlékszem vissza, amelyiken részt vettem.


Mit üzen a XXXII. OTDK Állam- és Jogtudományi Szekciójára készülő versenyzőknek, illetve azoknak a hallgatóknak, akik eddig még nem kapcsolódtak be az OTDK előszobájának tekintett intézményi tudományos diákköri munkába?

Természetesen sok sikert kívánok, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy ez egy megmérettetés, amelyen nem győzhet minden induló. A versenyzőknek elsősorban azt üzenem, hogy minden tudásukkal, minden energiájukkal és idegszálukkal arra koncentráljanak, hogy minél jobb eredményt érjenek el. Ugyanakkor ezt mindig fair és tisztességes eszközökkel tegyék, és örüljenek az elért eredménynek. Akinek esetleg nem sikerül jól, ne legyen csalódott, hanem csak egy kicsit szomorú és vigasztalódjon a színvonalasnak ígérkező programokon. Használja ki mindenki azt, hogy itt sok száz joghallgató illetve NKE-s hallgató találkozhat a programokon. Ugyan még nem cserélnek névjegyeket, de cseréljenek telefonszámot, e-mail címet, kössenek barátságokat. Kicsit talán rövidnek tűnhet a rendezvény, de ez alatt az idő alatt is hosszú időre tartó, jó kapcsolatok alakulhatnak ki. Természetesen a kollegáknak meg azt üzenem, hogy érezzék jól magukat itt nálunk. Őszintén remélem, hogy a hallgatók, a zsűrik és a szervezők együtt olyan rendezvényt hoznak majd létre, amelyre minden részt vevő szívesen emlékezik majd vissza.